Lefeküdtem a saját szobámban és el is aludtam. Elég fáradt voltam. Arra keltem fel h valaki befekszik mellém, vagyis inkább csak félálomban voltam. Nem törődtem vele így rögtön vissza aludtam. Rá kb 2 órára ismét felébredtem. Mikor ránéztem az órára az 17:23-at mutatott. Elég sokat aludtam. Megfordultam az ágyba és nagy meglepődésemre Bill feküdt mellettem az ágyon, és ott szuszogott. Annyira aranyos volt, mint egy kisfiú. Megsimítottam lágyan az arcát mire lassan kinyitotta a szép barna szemét és rám mosolygott.

- Szia! – mondta kómásan.

- Szióka, hát te mit keresel itt? – kérdeztem tőle mosolyogva és felültem az ágyban.

- Nem igazán tudom megmagyarázni. Csak bejöttem és mivel láttam hogy alszol befeküdtem melléd és én is elaludtam. – mondta és elkezdett nyújtózkodni. – Jó volt ez az alvás.

- Rendben, de miért nem Judyttal aludtál? – kérdeztem tőle és kérdő szememmel az ő szemébe néztem.

- Hát nem tudom. Szerettem volna most nélküle tölteni pár órát. – mondta félválról.

- Figyu, minden rendben van Judy és közted? – tettem a vállára a kezem.

- Hát nem tudom. Szerintem hagyni kéne ezt az egészet. Neked elmondom mert bízok benned…nem érzek semmit Judy iránt. Én próbálkoztam de nem megy. Valahogy nagyon nem megy. Szeretném meg minden…de…áh nem tudom megmagyarázni. – mondta és rám emelte a tekintetét.

- Értem. Hát figyelj, ha ez tényleg így van akkor mond meg neki, és ne hagyd h még jobban beléd szeressen, mert az csaj nagyon fog neki fájni. Szóval beszélj vele és akkor fejezzétek be. – mondtam

- Igen! Így lesz! Megyek is nem várok vele! – mondta majd kiviharzott a szobából. Még mindig nem értettem h miért feküdt be mennél…na de mind1.

Rendbe szedtem magam, össze fogtam a hajam meg minden és mentem lefele a nappaliba. Hallottam hogy nagy nevetés van. Mikor leértem láttam hogy Bea, Tom, Georg, Gustav, és Mark vannak lent. Nem is lepődtem meg h Judy és Bill nincs itt. Remélem minden rendben fog menni náluk…

- Szióka! Csak nem felkeltél? – mondta Mark és rám mosolygott.

- Dede! Jó volt ez az alvás. – feleltem majd lehuppantam Mark mellé a kanapéra. – Mi a téma? – kérdeztem.

- Csak a barátodról beszélgettünk Markról hogy jobban megismerjük. – felelte Bea.

- Nem a barátja! – csattant fel Tom. Erre mindenki furán ránézett de Bea inkább mérgesen.

- Igen valóban nem „úgy” a barátom csak egy sima barát. – mondtam majd Tomra néztem aki igyekezett olyan kicsinek tettetni magát amilyennek csak lehet.

Hallottuk hogy az emeletről záródik az ajtó és ekkor megláttam hogy Judy és Bill ballag le a lépcsőn. Leültek a kanapéra és csak csendben ültek egymás mellett. Nem szóltak senkihez.

- Bill gyere egy picit kérlek! Egy kis segítségre lenne szükségem a konyhába. – mondtam Billnek majd felráncigáltam a kanapéról és kihúztam a konyhába

- Na mit kell segíteni? – kérdezte kedvtelenül.

- Mi volt Judyval? – vágtam a szavába.

- Semmi. Elmondtam neki hogy mi van, és megértette. Sőt elmondta azt is h ő is pont így van ezzel és ha nem én kezdeményeztem volna ezt a beszélgetést akkor ő. – mondta elég lehangoltan.

- Akkor most mi a baj? Miért nem vagytok boldogok? – kérdeztem.

- Hát ez nem olyan 1xrű. Attól hogy nem szeretem még nagyon kedvelem és ő is így van vele. Nehéz lesz most egy kicsit így egyedül és még fel kell dolgoznunk. – mondta és elmosolyodott. – De sztem nem fog sokáig tartani.

- Remélem is, mert nem jó így látni titeket. – mondtam majd megsimítottam az arcát. Hirtelen megöleltem és ő is átölelt. Nagyon jó volt a karjaiban nem is tudom hogy miért. De nagyon jól éreztem magam a karjaiban. Nem tudom hogy hány perc telhetett el, de egy pillanatnak tűnt az egész. Elengedtük egymást…

- Bill végül is, miért nem tudtál beleszeretni Judyba? – kérdeztem.

- Hát mert mást szeretek…vagyis még nem teljesen szeretem, de érzem hogy kezdem nagyon nagyon megszeretni. – mondta mosolyogva.

- És ki az? – kérdeztem nagy szemekkel, mire közel hajolt hozzám. A szánk majdnem össze ért de még nem teljesen. Suttogni kezdett.

- Te! – mondta majd egy pici puszit adott a számra.

- Mi? – kérdeztem meglepődve.

- Igen. Te vagy az. Nem tudok mit csinálni. – mondta mire én csak leültem egy székre. – Sajnálom. Én…bocsi de el kellett mondanom, de nem zaklatlak, persze csak ha nem akarod. – guggolt le elém.

- Öhm nem tudok mit mondani. – néztem magam elé.

- Rendben. Nem zaklatlak. – mondta és kiment a konyhából.

- Bill! Várj! – szaladtam utána de már eltűnt. Össze vissza kerestem. Nem találtam sehol. Véletlenül kitévedtem a teraszra és akkor láttam hogy Márk és Judy kint beszélgetnek. Mentem volna én is ki de hirtelen Judy megcsókolta Markot mire én megtorpantam. Nem tudtam h mit gondoljak, hirtelen minden össze zavarodott körülöttem. Kezdtem megkattanni, nem tudtam hogy mi folyik itt. Hirtelen elegem lett mindenből és elrohantam. Judy és Márk észre se vették, én kifutottam a bejárati ajtón, de előtte átfutottam a nappalin hisz csak úgy tudok kijutni az ajtón. Bill Bea és Tom ült a nappaliban.

- Zsuzsi mi történt? – kiabált Tom utánam amikor elrohantam előttük. Én nem válaszoltam semmit csak becsaptam az ajtót magam után és futottam és futottam.

- Utána megyek! – mondta Bill majd fel akart állni de…

- Ne! Majd én! – mondta Tom és el is indult utánam. Nálam közben elkezdett zuhogni az eső. Tom felkapta a kocsi kulcsot, és beugrott a kocsiba. Én még mindig csak futottam, és közben bőrig áztam. Kb negyed óra futás után kifáradtam és leültem az út patkára és csak ültem és sírtam a zuhogó esőben. Tomon gondolkodtam, úgy éreztem ismét megint szeretem, előtörtek a régi érzelmek, Bill miatt mert teljesen olyan mint Tom és össze zavart. Meg Markot nem értettem, úgy éreztem mindenki el akar venni tőlem mindenkit. Bea Tomot, Judy meg Markot. Olyan rossz volt. Utána megráztam a fejem…nem, senkit nem lehet elvenni senkitől ha az illető nincs benne, szóval itt senki sem hibás, kizárólag Tom és Mark. Úgy éreztem meg kellene próbálni Bill mellett, akár mennyire is rossz hogy közben Tomra emlékeztet, de megpróbálom megszeretni. Hirtelen egy nagy kocsi állt meg előttem az úton. Kipattant belőle Tom.

- Zsuzsi, mi történt? Minden rendben? – kérdezte Tom és odarohant hozzám a zuhogó esőben.

- Nem! Semmi sincs rendben! Hagyj békén kérlek! Menj haza! Nemsokára megyek én is, mivel még van dolgom. – mondtam majd elindultam sétálni.

- Nem! Jössz velem! Meg fogsz fázni! – mondta majd megragadta a karom.

- Nem megyek! Engedj el! – mondtam majd kitéptem a karom a kezéből és ismét futásnak eredtem, Tom utánam futott. Megbuktam egy kőbe és elzuhantam a vizes és sáros talajra. Tom oda rohant és felemelt, majd magához ölelt. Végre kezdtem kicsit megnyugodni, a karjaiban. Hirtelen a szemembe nézett és megcsókolt. Vissza csókoltam, mert nagyon jó volt, de nem tartott sokáig hisz feleszméltem és ellöktem magamtól.

- Mi van? – nézett rám kérdően.

- Neked ott van Bea engem hagyj békén kérlek! – mondtam majd elindultam hazafele gyalog.

- Rendben békén hagylak de hagy vigyelek haza kérlek, tényleg megfázol és nagyon beteg leszel. Azt meg nem szeretném. – kiabálta utánam. Én csak mentem mintha meg se hallottam volna, viszont mikor a kocsi mellé értem hirtelen beültem. Erre Tom elmosolyodott és ő is beült majd haza mentünk. Mikor haza értünk én rögtön felmentem a fürdőbe és lezuhanyoztam majd be a szobámba és felvettem egy rövid gatyót meg egy alvós felsőt. Leültem a laptopom elé és nézelődtem a neten. Hirtelen gondoltam egyet majd átmentem a Bill szobájába ahol egyedül ült az ágyon és nézett maga elé.

- Bejöhetek? – nyitottam ki résnyire az ajtót.

- Persze, gyere csak! – mondta majd elmosolyodott. Bementem és leültem mellé az ágyra.

- Figyelj…- kezdtük el 1xrre a mondandónkat és el is mosolyogtunk.

- Mond te! – mondtam neki.

- Nem te kezd! – mondta mosolyogva.

- Hát jó! Szóval, amit a konyhában  beszéltünk…Bill…én szeretném megpróbálni veled…- mosolyogtam rá.

- Oké én megértem hogy nem akarod velem megpró…MI? – eszmélt fel. – te tényleg meg akarod velem próbálni? – nézett rám boldogan.

- Igen! Hiszen mindenkinek jár 1 esély, és ki tudja mi lesz belőle. – mondtam neki mosolyogva és megcsókoltam. Meglepődött de vissza csókolt. Ott csókolóztunk, nagyon jól esett, éreztem hogy Bill mellett talán boldog lehetek végre. Tom a résnyire kinyitott ajtóban leskelődött és egy könny csepp gördült le az arcán ahogy látott minket csókolózni. Igen a nagy és kemény Tom Kaulitz megsirat egy lányt. Egy furcsa volt. Aznap este Billel aludtam össze bújva. Jól éreztem magam vele. Reggel sugdolózásra ébredtünk…

Na újra itt vagyok! Remélem tetszik a rész. Jhéten várható a kövi! Vrom a komikat meg iesmik! Pás!