• Pincér! Kérem, a hölgyet meghívom egy italra! Kérem hozzon neki még1et! – szólt oda a pincérnek Tom mire én ránéztem.
• Te most le akarsz engem itatni? – kérdeztem tőle kicsit ingerülten.
• Nem! Dehogy is, csak a vendégem vagy! Nyugi! – mondta majd rám mosolygott.
• Rendben, már azt hittem…
• Nyugi! Nem akarlak leitatni! – mondta még mindig mosolyogva Tom miközben kihozták nekem a piát…-„Iszol te magadtól is!” – gondolta, és megint elvigyorodott magába.
• Min vigyorogsz? – kérdeztem tőle gyanakvóan.
• Semmi, semmi! – nézett rám, beszélgettünk tovább és ő egy újabb és újabb italra meghívott, és én már azt se tudtam h hol vagyok. Ekkor megint közel hajolt hozzám és megcsókolt, és én nem is ellenkeztem mivel már eléggé részeg voltam, de 1x eltoltam magamtól és mondtam..
• – Nem akarom h kihasználj, neem a aa akarok h csak e egy éjszakás kaland legyek! – fogtam a fejem mert szédültem, és közben mondtam ezt neki.…
• – Nem használlak, ki nem csak 1 éjszakás lesz igérem! – mondta majd megint megcsókolt. Én nem hittem neki de nem tudtam h mit csinálok. Felmentünk a szobájába és innen minden kiesett. Semmire nem emléxek az estéből. Reggel mikor felkeltem csak 1 bugyi és 1 melltartó volt rajtam. Nagyon fájt a fejem és zsongott. Felültem az ágyba és körbenéztem de senki nem volt a szobába. Csak egy levelet találtam az éjjeliszekrényben. „ Szia szivi! Sajnálom h ilyen hamar el kellett mennünk, de még több fellépés is lesz! Nagyon jó volt veled az éjszaka. Majd talán még találkozunk! Remélem te is élvezted velem az éjszakát! Itt van egy kis pénz és kérlek ne fordulj az ujságokhoz, mert nem akarunk botrányt! Tudom h nem teszed azt meg! Köszönöm előre is! És légy boldog! Szia!” Ez ált a levélben, én már sírtam a végén, de hirtelen abbahagytam mert nem is tudtam h miért sírok hisz nem is emléxek semmire, és nem is biztos h lefeküdtem vele…nem érzem úgy…, megnéztem és az a mellékelt „kis” pénz egész pontosan 300000Ft volt. Szóval eléggé ledöbbentem. De rosszul esett, mivel ha nem hagy pénzt akkor se mondtam volna semmit az újságnak. Lefizetett, szégyelje magát! Retteneteset csalódtam Tom Kaulitzban, nagyon emgbántott. A pénzt azért is eltettem, és visszamentem a lakosztályomba. Judynak elmondtam mindent és ő meg is lepődött eléggé. De nagyon érdekelt h egyáltalán történt e valami…mivel erős voltam nem sírtam és nem omlottam össze mert fogalmam se volt h mi történt mivel leitatott Tom és nem emléxek semmire:S Ez nagyon zavart. Nagyon megutáltam Tomot ezért. Hogy tehetett ilyet? A Tokio Hotelt továbbra is szerettem de csak a zenét, a tagokat nem. A hetet még itt töltöttük és utána hazamentünk. Eltelt pár hónap, anyáék is hazajöttek, és itt volt a nyár. Nem tudtuk h mi lesz még. Egyszer csak hívott nővérem, amikor a suliból mentem hazafele Judyval(mert feljött hozzánk) az utolsó tanítási nap után:P Felvettem és megbeszéltük h 2 nap mulva megyünk Judyval Németországba. Elintéztünk minden dolgot amit kellett, és el is jött az indulás ideje. Nem költöttünk repülőre úgy döntöttünk hogy kocsival megyünk Németországba. Igaz több napos út de megéri, úgyis imádok vezetni és szeretünk autóban ülni. Anyáéktól elbúcsúztunk és elindultunk. Elég hosszú volt az út, de nem unatkoztunk. Elbeszélgettünk meg minden. Este megáltunk egy panziónál ott aludtunk és reggel újra indultunk neki az útnak. 3 nap alatt németországban voltunk. Mikor már átléptük a határt megáltunk és felhívtam nővéremet h hol laknak, mert most költöztek Berlinből vmi kisebb városkába és elfelejtettem a nevét.

Csörög…

• Halo? – vette fel nővérem a telefont.
• Szióka, hugid vagyok, hol is laktok mert elfelejtettem a nevét a városnak. – vigyorogtam.
• Magdeburg. – mondta és hallatszott a hangján h ő is mosolyog.
• Pont oda? – én halkan kérdezve magamtól.
• Mondtál valamit? – kérdezte nővérkém.
• Ööö nem semmi, nah szal most értünk át a határon és sztem 1 vagy egy fél nap mulva ott vagyunk. Pusz, azt majd csörgetlek h ha Magdeburgba értünk, és megmondod hol laktok mert addig úgyis elfelejtem. – mondtam Rékának és ő felnevetett.
• Hát igen hugi a rövidtávú memória átka… - nevetett tovább.
• Jolvanna! Leteszlek mert még ma oda akarunk érni:D – vigyorogtam
• Oks, azt vigyázzatok magatokra értettem? Nem vezetni 200al! – parancsolgatott:D
• Nem 200al semmiféleképpen hanem 250el:D – ellenkeztem vele:D
• Naa, azt próbáld meg, najólvan leteszlek akkor és vigyi magatokra! Várunk titeket! Pusz! Sziaaa! – és letette a telot.

Ekkor továbbindultunk és ahogy megjósoltam, bő fél nap mulva átléptük Magdeburg határát. Ekkor megint lehúzódtunk és nővéremet felhívtam ő elmondta az útcát és a házszámot és odamentünk. Mikor odaértünk egy 2 szintes nagy családi házzal találtuk szembe magunkat. Nagyon szép volt, hófehér falak és sötétbarna tető. Ahogy feláltunk a garázs elé a kocsifelhajtóra, láttam h nővérem kinéz az ablakon, és már rohan is ki(a garázsajtó mellett volt a konyha ablaka:D).

• Sziasztooook! – nővérem miközben a nyakamba ugrott.
• Szia!!! – én és jól megszorongattam.
• Szia! - Judy köszönt nővéremnek és őt is megölelte.

Bementünk a házba és leültünk a nappaliba(jónagynappali). Beszélgettünk sokmindenről Réka kérdezte h milyen volt az utunk meg h nem e vagyunk fáradtak meg iesmi. Este 6 óra volt.

• Nem vagyok fáradt! Te? – kérdeztem Judyt.
• Én se vagyok absz fáradt! – mondta mosolyogva Judy.
• Akkor eljöhetnétek velünk Vilinek(Vilmos és sógorom:D) a kolegájához, mert megvagyunk hívva vendégségbe. Gondoltam megkérdezem előtte h ne me vagytok fáradtak mert akk itthonmaradhattok! De ha nincs kedvetek jönni akkor is! – hadarta el nővérkém.
• Van kedvünk! – mondtuk kórusba Judyval majd egymásra néztünk és elmosolyodtunk.
• Oké akkor készüljetek el és mehetünk is! 7re várnak minket! Itt laknak tőlünk fél órára, szal siessetek! Döntsétek el ki melyik fürdőszobába megy, van törölköző bent, és gyertek megmutatom a szobátokat! – hadarta ismét végig nővérem.
• Nyugi Réka lassíts kicsit! – nevettem el magam.

Felmentünk az emeletre és megmutatta nővérkém a szobánkat! Mind2őnknek nagyon nagy szobája volt benne egy nagy franciaággyal, meg tv, meg dvd lejátszó sötöbö.

• Whuuuh deszééép! – csodálkoztam el. Az én szobámnak fehér volt a fala és fekete minták voltak a falon! Annyira szépvolt! Judynak meg szürkésebb volt a fala és neki is fekete minták voltak rajta. Nagyon odab*szott!:) Elmentünk fürödni, én mentem a fentiba Judy meg a lentibe. A fürőszoba ugyan úgy nézett ki, és nagyon szép volt! Sarokkád, + zuhanyfülke meg a többi(Wc,mosdó,sötöbö):)

Lezuhanyoztunk, átöltöztünk. Lementem a nappaliba és még sógoromat mindig nem láttam sehol.

• Réka! Hol van Vili? – kérdeztem nővéremtől.
• Mindjárt jön csak elszaladt a boltba még mielőtt jöttetek. Megjön és indulunk is.  – mondta nővérem mosolyogva.

Ekkor jött le Judy a lépcsőn.

• Na kész vagyok! – ült le mellém a kanapéra.
• Énis! – vigyorogtam rá.

Megjött sógorom, és köszöntöttük egymást. Utána elindultunk a kolegájáékhoz. Nővérem mondta h van egy fia a kolegájának és szte nagyon helyes. Most 18 éves. Ennek örültem is, meg Judy is, és egy gyilkos pillantást vetettem rá az az „Neálmodjmertőazenyém” pillantás…de persze csak hülyeségből, és el is nevettük magunkat. Mikor odaértünk egy 45 év körüli pasi nyitott ajtót, és ő volt az a bizonyos kolega:D  Köszöntünk, bemutatkoztunk és le is ültünk. Csendben ültünk kb egy fél óráig.

• Csak nem unatkoztok? Ó de bolond vagyok, hát lehívom hozzátok a fiamat, és vele nem fogtok. – mosolygott a pali majd felállt és a lépcső aljához ment(mertnekikis2szintesaházukXD)
• Áh nemszükséges, nem akarunk a nyakán lenni! – mondtuk mosolyogva.
• Nem lesztek a nyakán! Úgyis itt vannak a barátai, szeretik az új arcokat, meg jófejek, jól ellesztek felük! – mondta majd felkiabált. – Andreaaas!!!! Gyere le, vendégek vannak! – kiabált fel a pali.
• Andreas? – kaptam fel a fejem hirtelen.
• Igen, miért? – kérdezte a pasi. Mi Judyval csak reménykedtünk h nem AZ az Andreas. Hallottuk h szalad le vki a lépcsőn. És amikor megláttuk azthittük Judyval h lefordulunk a kanapéról:S AZ az Andreas volt, igen a Tokio Hoteles fiúk legjobb barátja.
• Estét mindenkinek! Hello Réka, Vili, és ööö kit tisztelhetek ebben a két szép leányzóban? – mondta kedvesen a szőke srác. Vagyis Andreas:D(kihittevolna:D)
• Ööö én Zsuzsi vagyok, ő meg itt Judy mellettem. – magyaráztam a srácnak.
• Hali! – köszönt Judy.
• Értem, én Andreas vagyok üdv! – köszönt és mosolygott majd adott két puszit. – Nincs kedvetek feljönni? Itt van néhány haverom szeretnélek bemutatni nekik! – kérdezte.
• De persze, ha nem zavarunk akkor felmegyünk! Nem akarunk a nyakadon lenni! – mosolyogtam Andreasra.
• Dehogy lesztek! Ez butaság! Na gyerünk! – húzott fel minket a kanapéról majd elindultunk felfelé. Mikor beértünk a szobába lefagyott a mosoly az arcomról. Andreasnak 2 haverja volt ott, akik mellesleg ikrek, és nem más mint Tom és Bill Kaulitz. Nagyon ideges lettem. Amikor Tom rám nézett neki is ismerős voltam de nem igazán tudta h honnan. Majd meg tudtam volna folytani Tomot. Mérgesen ránéztem, ő meg rám és ekkor leesett neki h honnan vagyok ilyen ismerős…és megszólalt….